Mostanában megint kissé leeresztettem. Nehéz nem folyton a múlton rágódni. A hibáimon, a rossz választásokon. Munkanélküliként elég sok időm marad magamra és arra, hogy gondolkodjak. Nem jó ez. Újra és újra végiggondolom az életemet, újra és újra elmondom magamnak, hogy hol-mikor kellett volna valamit másképp csinálnom. Ez megy minden nap. Mint valami mantra. Időnként felelevenednek… Tovább »
Újra a mélyben
Mostanában megint kissé leeresztettem. Nehéz nem folyton a múlton rágódni. A hibáimon, a rossz választásokon. Munkanélküliként elég sok időm marad magamra és arra, hogy gondolkodjak. Nem jó ez. Újra és újra végiggondolom az életemet, újra és újra elmondom magamnak, hogy hol-mikor kellett volna valamit másképp csinálnom. Ez megy minden nap. Mint valami mantra. Időnként felelevenednek… Tovább »
Mire valók a barátok? Hogy segítsenek a bajban? A párom mindig sokat piszkált azzal, hogy én nem vagyok elég barátkozós és jófej az ő barátaival. Hogy nehogy egy percre is szótlanul üljek mert jaj mit fognak gondolni. Nehogy a saját lakásomban otthon érezzem magam, és ne ugráljak a haverjainak, mert jaj mi lesz. Ha mégis… 
El vagyok keseredve. Ma már eleredt a könnyem is. Pedig depressziós már jó ideje nem vagyok. Érdekes, pedig ha volt időszak mikor okom lett volna a depresszióra, akkor ennél alkalmasabb időszak nem is lehetne, mint amiben most vagyok. Szóval azt hiszem, most jó okkal süllyedhetnék a mély önsajnálatba és vetemedhetnék öngyilkosságra is, mégse vagyok annyira… 
Laza négy hónap munkanélküliség után eljutottam arra a pontra, hogy elég. Elmegyek bolti eladónak, árufeltöltőnek, csomagolónak. A farkam ér rá várni és várni, hogy x hét, hónap után végre megkeressen valaki a 100-ból, ahova beadtam a jelentkezésem, és elhívjon egy állásinterjúra, majd újabb hetek múlva kiderüljön, nem engem választottak. De most komolyan, ennél idegölőbb nincs…. 
Ezt a blogot nem a legjobb időben indítottam, mert az utóbbi hónapokban egyre jobban vagyok. Fene se érti miért, némelykor előfordul az efféle “felszállóág”, aminek sok oka lehet. Mindenesetre a 12 éves korom óta tartó depresszióm leírására nem éppen alkalmas. Ilyenkor egyszerűen sokkal kevésbé jönnek a negatív gondolatok, és ha el is szomorkodom valamin –… 
És akkor mai nappal megírtam a százhuszadik motivációs levelemet is. Ezek valami gyönyörűek. Képzelem mennyit ér, hogy leírok valami sablonszöveget, arról, hogy milyen szorgalmas és motivált vagyok és mekkora vágyam az, hogy részese lehessek a Kutyagumi Összeszedő Bt. csapatának és mindennapjainak. De tényleg, hány ilyet írtam már, hányat szenvedtem össze, hogy a semmiről, a büdös… 
Munkanélkülinek lenni hosszútávon egy normális, egészséges, optimista ember számára is nehéz és lelkileg megterhelő. Nekem ez depressziósként azt hiszem még rosszabb. Az, aki alap esetben is mindig csak a rosszat látja az életben, és kőkemény küzdelem és önkontrollt igényel, hogy ne vesszen el a negatív gondolatokban és érzésekben, annak egy ilyen lesújtó állapot tényleg a… 