Depressziósként az élet

Megalázó élmény egy állásinterjún

Ha már egy állásinterjún ilyen stílusban beszélnek velem, mégis mire számítson az ember később? Volt egy elég kellemetlen élményem egy élelmiszer-diszkontlánc állásinterjúján. Nem írom le a nevüket, de szerintem ki lehet találni, van egy pár munkahelyi terror blogos bejegyzés velük kapcsolatban. Az egész ott kezdődött, hogy mikor felhívtak már bunkó paraszt stílusban beszélt velem a… Tovább »

Mit érnek a barátok?

Mire valók a barátok? Hogy segítsenek a bajban? A párom mindig sokat piszkált azzal, hogy én nem vagyok elég barátkozós és jófej az ő barátaival. Hogy nehogy egy percre is szótlanul üljek mert jaj mit fognak gondolni. Nehogy a saját lakásomban otthon érezzem magam, és ne ugráljak a haverjainak, mert jaj mi lesz. Ha mégis… Tovább »

Igazi mélységek

El vagyok keseredve. Ma már eleredt a könnyem is. Pedig depressziós már jó ideje nem vagyok. Érdekes, pedig ha volt időszak mikor okom lett volna a depresszióra, akkor ennél alkalmasabb időszak nem is lehetne, mint amiben most vagyok. Szóval azt hiszem, most jó okkal süllyedhetnék a mély önsajnálatba és vetemedhetnék öngyilkosságra is, mégse vagyok annyira… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!