Depressziósként az élet

Mostanában megint kissé leeresztettem. Nehéz nem folyton a múlton rágódni. A hibáimon, a rossz választásokon. Munkanélküliként elég sok időm marad magamra és arra, hogy gondolkodjak. Nem jó ez. Újra és újra végiggondolom az életemet, újra és újra elmondom magamnak, hogy hol-mikor kellett volna valamit másképp csinálnom. Ez megy minden nap. Mint valami mantra.  Időnként felelevenednek… Tovább »

Én ezt már nem bírom. Dühös vagyok, mérges vagyok. Mert nem ezt érdemlem, senki sem érdemli ezt. De valahogy mindig csak nekem jutott ki a “jóból” egész életemben. A gyerekkorom nem volt valami fényes. Anyámnak csak púp voltam a hátán, egy olyan házasság púpja, amiből nem tudott menekülni. El is fogadhatta volna a döntést, melyet… Tovább »

El vagyok keseredve. Ma már eleredt a könnyem is. Pedig depressziós már jó ideje nem vagyok. Érdekes, pedig ha volt időszak mikor okom lett volna a depresszióra, akkor ennél alkalmasabb időszak nem is lehetne, mint amiben most vagyok. Szóval azt hiszem, most jó okkal süllyedhetnék a mély önsajnálatba és vetemedhetnék öngyilkosságra is, mégse vagyok annyira… Tovább »

Ezt a blogot nem a legjobb időben indítottam, mert az utóbbi hónapokban egyre jobban vagyok. Fene se érti miért, némelykor előfordul az efféle “felszállóág”, aminek sok oka lehet. Mindenesetre a 12 éves korom óta tartó depresszióm leírására nem éppen alkalmas. Ilyenkor egyszerűen sokkal kevésbé jönnek a negatív gondolatok, és ha el is szomorkodom valamin –… Tovább »

Munkanélkülinek lenni hosszútávon egy normális, egészséges, optimista ember számára is nehéz és lelkileg megterhelő. Nekem ez depressziósként azt hiszem még rosszabb. Az, aki alap esetben is mindig csak a rosszat látja az életben, és kőkemény küzdelem és önkontrollt igényel, hogy ne vesszen el a negatív gondolatokban és érzésekben, annak egy ilyen lesújtó állapot tényleg a… Tovább »

Egy húszas évei közepén járó, gyerekkora óta depressziós lány mindennapjait, hétköznapjait fogjátok itt olvasni. Szó lesz a betegségem kialakulásáról, arról, hogyan próbálom kezelni és hogyan élem meg ennek köszönhetően az élet átlagos vagy épp kiemelkedő eseményeit. Remélem ezzel hozzájárulok ahhoz, hogy sorstársaimnak támogatást nyújtsak, a kívülállók pedig jobban megismerhetik, milyen átélni egy ilyen betegséget.   ... Tovább »