Ha már egy állásinterjún ilyen stílusban beszélnek velem, mégis mire számítson az ember később? Volt egy elég kellemetlen élményem egy élelmiszer-diszkontlánc állásinterjúján. Nem írom le a nevüket, de szerintem ki lehet találni, van egy pár munkahelyi terror blogos bejegyzés velük kapcsolatban. Az egész ott kezdődött, hogy mikor felhívtak már bunkó paraszt stílusban beszélt velem a… Tovább »
Megalázó élmény egy állásinterjún
Ha már egy állásinterjún ilyen stílusban beszélnek velem, mégis mire számítson az ember később? Volt egy elég kellemetlen élményem egy élelmiszer-diszkontlánc állásinterjúján. Nem írom le a nevüket, de szerintem ki lehet találni, van egy pár munkahelyi terror blogos bejegyzés velük kapcsolatban. Az egész ott kezdődött, hogy mikor felhívtak már bunkó paraszt stílusban beszélt velem a… Tovább »
Laza négy hónap munkanélküliség után eljutottam arra a pontra, hogy elég. Elmegyek bolti eladónak, árufeltöltőnek, csomagolónak. A farkam ér rá várni és várni, hogy x hét, hónap után végre megkeressen valaki a 100-ból, ahova beadtam a jelentkezésem, és elhívjon egy állásinterjúra, majd újabb hetek múlva kiderüljön, nem engem választottak. De most komolyan, ennél idegölőbb nincs…. 
És akkor mai nappal megírtam a százhuszadik motivációs levelemet is. Ezek valami gyönyörűek. Képzelem mennyit ér, hogy leírok valami sablonszöveget, arról, hogy milyen szorgalmas és motivált vagyok és mekkora vágyam az, hogy részese lehessek a Kutyagumi Összeszedő Bt. csapatának és mindennapjainak. De tényleg, hány ilyet írtam már, hányat szenvedtem össze, hogy a semmiről, a büdös… 
Munkanélkülinek lenni hosszútávon egy normális, egészséges, optimista ember számára is nehéz és lelkileg megterhelő. Nekem ez depressziósként azt hiszem még rosszabb. Az, aki alap esetben is mindig csak a rosszat látja az életben, és kőkemény küzdelem és önkontrollt igényel, hogy ne vesszen el a negatív gondolatokban és érzésekben, annak egy ilyen lesújtó állapot tényleg a… 