Mostanában megint kissé leeresztettem. Nehéz nem folyton a múlton rágódni. A hibáimon, a rossz választásokon. Munkanélküliként elég sok időm marad magamra és arra, hogy gondolkodjak. Nem jó ez. Újra és újra végiggondolom az életemet, újra és újra elmondom magamnak, hogy hol-mikor kellett volna valamit másképp csinálnom. Ez megy minden nap. Mint valami mantra.
Időnként felelevenednek újabb emlékek, melyek miatt még szarabbul érezhetem magam. Eszembe jut egy újabb elrontott élethelyzet, egy újabb elszalasztott lehetőség. És nincs mivel vigasztalnom magam. Nem tudok olyat mondani, olyan tettemre visszautalni, melyre büszkén emlékezhetek. Nem tudom azt mondani, hogy de legalább ezt vagy azt jól csináltam.
Persze ez ostobaság, biztos vannak olyan dolgok, amiből hasznom származott, csak ma már észre se veszem. Mondjuk ahogy most gondolkozom, egyedül a nyelvvizsgám jut eszembe, aminek anno okosan nekimentem és végigcsináltam, de ez is mit jelent a mai világban, mikor minden második álláshirdetésnél valami különleges nyelvtudást keresnek, norvégot, hollandot, vagy szuahélit.
Szóval semmi. És hiába tudom, hogy nincs visszaút, hogy nem tudok változtatni ezeken, mégis egyfolytában rágódom. Nem tesz jót egy depresszióra hajlamos embernek a munkanélküliség. Hiába foglalom el magam, sokszor egész hasznosan, az nem ugyanaz. És lehet engem pesszimistának nevezni, de attól félek, a majdani, nagy nehezen megszerzett állásomban sem hiszem, hogy frenetikus örömökben lesz részem.
Jelenleg van egy lehetőségem, ahova elmehetnék dolgozni és valószínűleg ez is lesz a vége. Oda ahol anyám dolgozik. Hát nem nagyszerű? Mindenesetre mára már ott tartok, hogy legyen csak munkám, dolgozok majd ezen a szar helyen is – anyám rengeteget mesél róla, gyakorlatilag rémsztorikat, nem tudom minek sokkol engem folyton -, lehúzok 2 évet, azt megyek szülni. Úgy érzem nőként már csak ez maradt nekem.
Karrier? Ugyan. Normális, értelmes munkahely? Dehogy. Emberi fizetés? Épphogy arra lesz elég, hogy a rezsi kijöjjön belőle. Szellemi, szakmai fejlődés, hasznos ismeretek elsajátítása? Nevetséges gondolat. Remény, hogy egyszer találok egy jobbat? Kizárt.
És a hibák, amiket vétettem. Amikre úton, útfélen emlékeztet valaki vagy valami. Amik miatt itt tartok, a nagy büdös semmiben, a nullában, a szarban, pedig ha egy-két apró dolgot másképp csináltam volna…! Ha…
Ráadásul még örülhetek is, mert lehetne sokkal rosszabb. Nyomoroghatnék is, lehetne minden szempontból reménytelen, boldogtalan életem. Legalább csak 80%-ig szar.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: