Laza négy hónap munkanélküliség után eljutottam arra a pontra, hogy elég. Elmegyek bolti eladónak, árufeltöltőnek, csomagolónak. A farkam ér rá várni és várni, hogy x hét, hónap után végre megkeressen valaki a 100-ból, ahova beadtam a jelentkezésem, és elhívjon egy állásinterjúra, majd újabb hetek múlva kiderüljön, nem engem választottak. De most komolyan, ennél idegölőbb nincs. És akkor én még azon ritka szerencsések közé tartozom, akinek nem a napi megélhetés múlik a munkán, és nem az, hogy kikapcsolják-e a villanyt a lakásban, hanem csak annyi, hogy nem akarok már itthon ülni, terhére lenni másoknak és kurvára unom, hogy haszontalanul telnek a napok, mikor már 25 vagyok és egy darab munkatapasztalatot nem bírok felmutatni. Fúú de bosszantó.
Nem az a baj, hogy derogált volna eddig az ilyen jellegű munka. Egyszerűen csak hittem abban, főleg az elején, hogy csak felvesznek valahova két diplomával, nyelvvizsgával. Azt hittem ér ez valamit, és ehhez kapcsolódóan el tudok majd helyezkedni. Később már egyre lejjebb adtam, de így is eltelt bő két hónap mikor sehova nem hívtak be. Most ott tartok, hogy gyakornoki pozíciókra jelentkezem, de ezekből is csak egy helyre hívtak be azóta. Másrészt ugye az is probléma, hogy levelezőre járok, mikor sok helyen elvárnák a nappali tagozatot. Persze az ne zavarjon senkit, hogy azért jelentkeztem levelezőre, hogy mellette dolgozni tudjak. Hogy nappali szakon lenne jó pár órám amire kötelező lenne bejárni, jónéhány zh-m és vizsgám amik hétköznap, napközben lennének, de persze ez kit érdekel.
Úgyhogy ez egy ördögi kör. Reménykedtem hogy csurran-cseppen valami, de nuku. Ha tudtam volna előre, hogy ez lesz – persze micsoda ostoba felfogás, hiszen ha tudtam volna, akkor mindent egészen másképp csinálok és sose jutottam volna ide – akkor már júliusban nekiálltam volna csomagoló-állásokat keresni. Ja és akkor még senki sem mondja, hogy ezekre a pozíciókra felvesznek. Mert ugye lehet, hogy egy másik jelöltnek van 5 év csomagolói tapasztalata, ugye….
Szóval feladtam. De van ennek pozitívuma is. Ha felvesznek eladónak, én leszek a legmosolygósabb eladó, mert kurvára fogom a seggem a földnek csapkodni örömömben, hogy végre van állásom. Hogy végre van fizetésem. Hogy nem mások adományaiból élek. Hogy a saját pénzemből vehetek karácsonyi ajándékokat. Úristen de szép lenne már ha itt tartanék…! A héten el is kezdem beadni pár helyre az önéletrajzom. Drukkoljatok, hogy sikerüljön már valami, és ne kelljen még félévet iszonyatos spórolások közepette, másokon élősködve, itthon unatkozva és végtelenül haszontalanul eltöltenem…
Drukkolok ezerrel, mert tudom, min mész keresztül.