És akkor mai nappal megírtam a százhuszadik motivációs levelemet is. Ezek valami gyönyörűek. Képzelem mennyit ér, hogy leírok valami sablonszöveget, arról, hogy milyen szorgalmas és motivált vagyok és mekkora vágyam az, hogy részese lehessek a Kutyagumi Összeszedő Bt. csapatának és mindennapjainak. De tényleg, hány ilyet írtam már, hányat szenvedtem össze, hogy a semmiről, a büdös nagy rohadt semmiről kiizzadjak egy fél oldalt. Mert amit ilyenkor írni lehet csupa közhely; mit tanultam, milyen tapasztalatom van a kutyagumi összeszedésben és miért lennék én a legkiválóbb választás az új kutyagumi összefogdosó referensnek.
A motivációs levél célja az lenne, hogy kicsivel többet mutasson annál, amit a CV-ben listaszerűen leírunk. De könyörgöm, nem írhatom én le, hogy valójában mit gondolok, miért akarom a munkát és miért engem válasszanak. Nem írhatom oda, hogy gyerekek, 130-as az IQ-m, valószínűleg annyi, mint az ezt olvasó HR-eseknek összesen, úgyhogy jobban jártok ha engem vesztek fel, mint a Postás Bélát csak mert neki 3 hónappal több tapasztalata van szarkapálásban. Nem írhatom, hogy fogggggalmam nincs még erről a munkáról, hisz pont olyan közhelyeket írtak róla a hirdetésben, mint 6000 másikról, így hiába próbálkozom, nem tudom jobban bizonygatni, hogy ez a munka miért is olyan király. Persze a cégről olvasgassak infókat, hogy legyen mivel benyalnom, mind a 32 álláshirdetésre feladott jelentkezésemkor, miközben ők egyetlen, a fotómra vetett pillantástól dobják ki a francba a pályázatomat.
És a falnak tudok menni a fizetésmegjelöléssel is. A napokban tele volt a média, hogy azok a csúf hülye beképzelt frissdiplomások mind egytől egyig teljesen elszállt fizetési vágyakkal vannak beoltva, merthogy 250 ezer nettó náluk az elvárt kezdőfizetés. Hát én nem tudom miféle alakokat kérdezgettek meg erről, talán programozókat meg politikus gyerekeket, de szerintem a többség örül egy 100 körüli fizunak is kezdetben, én pedig személy szerint már minimálbérért is elmennék dolgozni, engem aztán kurvára nem motivál már ez sem. És akkor még azt mondják, ne jelölj meg túl sok elvárt fizetést, de túl keveset se, mert azzal meg azt üzened, hogy nem értékeled magad semmire. Na de honnan tudjam, hol van ez a középút? Arról nem beszélve, hogy igenis, Magyarországon ciki fizetésről beszélni, ha valaki rá is kérdez állásinterjún, azt csak fülét farkát behúzva meri megtenni, a későbbiekben pedig fizu emelésért is csak hasonlóan lapítva, kúszva-mászva mer a magyar bemenni a főnökhöz. Van egy olyan érzésem, hogy Nyugatabbra és Északabbra ez rohadtul nincs így. Itt valahogy ciki és szégyen kimondani, hogy bár szeretek dolgozni, de éhen-nem-halni még inkább szeretek, és szimpatizálok a főnök úrral, de azért jó lenne évente megengedni magamnak egy hétvégét a családdal vidéken. Itt igenis elvárják, hogy merő szívességből dolgozz, és imádd és szeresd és magyarázd is meg hogy miért (lásd feljebb), és az, hogy pénzt is kapsz érte… hát oké, muszáj, mert törvény írja elő, de azért érezd magad úgy, mint egy kurva, akihez aktus után hozzávágnak egy tizest.
Újabb önéletrajzi sablont is ki kellett töltenem, mert van ahol még ez is elvárás, nem lehet ám akármilyen amerikai vagy hagyományos CV-d, nekik pont az kell, amiben hatvanféle rubrikát kell kitöltened, kötelezően, épphogy csak a legszomorúbb gyerekkori élményedről nem kell beszámolnod. És mindezt még javítgassam is, mert a magasan iskolázott sablon készítő alapvető hibákat vétett, kb. minden második rovatban.
Milliószor találkozom olyan helyzettel, hogy egy elcseszett munka eredményére tekintve eszembejut: és basszus ennek, aki ezt csinálta, van munkája? Még nem rúgták ki?? Ezek után, ráadásul ki tudja mekkora fizut is kap?? Én meg húzzam be fülem-farkam ha minimálbéres munkáért kuncsorgok??
És ez van. Megcsörren a telefon, de csak egy piackutató zaklat vagy egy csodamatracot áruló marketinges. Megnézem az email-fiókom: üres. Csak a napi spamekkel van tele. Azzal is csak reggel, míg ki nem törlöm. Aztán egésznap nem jön egy darab üzenet sem.
És szégyellem. Mert nem gondoltam volna, hogy ÉN idejutok. Mindig úgy voltam vele, kell a diploma + nyelvvizsga, egy jó kiállás és kész. Majd még én fogok válogatni az ajánlatok közül… Na persze. De ha egyszer el se jutok oda, hogy behívjanak? Hogy bizonyítsak legalább szóban, hogy mennyire tökéletes munkaerő leszek én kutyagumi összeszedőként, ha csak a CV-met, meg az üres szólamokkal tele tűzdelt százhuszadszorra átírt motivációs levelemet nézik? Csak az számít, hogy legalább 15 év tapasztalatom legyen és mellé beszéljek folyékonyan 3 nyelvet? Kutyagumi összeszedőként?
Ezt persze tessék behelyettesíteni mindenféle céltalan felesleges papírtologató állással, amit bármilyen fajtájú betanított majom, vagy egy fejlettebb számítógép is el tudna végezni.
Csak én nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: