Depressziósként az élet

Mostanában megint kissé leeresztettem. Nehéz nem folyton a múlton rágódni. A hibáimon, a rossz választásokon. Munkanélküliként elég sok időm marad magamra és arra, hogy gondolkodjak. Nem jó ez. Újra és újra végiggondolom az életemet, újra és újra elmondom magamnak, hogy hol-mikor kellett volna valamit másképp csinálnom. Ez megy minden nap. Mint valami mantra.  Időnként felelevenednek… Tovább »

Ki mondja meg, hol kezdődik a gyerekbántalmazás? Épp most olvastam egy bejegyzést egy népszerű baba-mama blogon egy olyan “anyától”, aki a csecsemővel való mindennapos szenvedéseit írja le. A történet lényege röviden, hogy a baba folyton sír, hisztizek, nem alszik csak néhány órákat, nem tud szopni, hasfájós és így tovább. Persze, olvasni is kimerítő.  Normális ember… Tovább »

Ha már egy állásinterjún ilyen stílusban beszélnek velem, mégis mire számítson az ember később? Volt egy elég kellemetlen élményem egy élelmiszer-diszkontlánc állásinterjúján. Nem írom le a nevüket, de szerintem ki lehet találni, van egy pár munkahelyi terror blogos bejegyzés velük kapcsolatban. Az egész ott kezdődött, hogy mikor felhívtak már bunkó paraszt stílusban beszélt velem a… Tovább »

Mire valók a barátok? Hogy segítsenek a bajban? A párom mindig sokat piszkált azzal, hogy én nem vagyok elég barátkozós és jófej az ő barátaival. Hogy nehogy egy percre is szótlanul üljek mert jaj mit fognak gondolni. Nehogy a saját lakásomban otthon érezzem magam, és ne ugráljak a haverjainak, mert jaj mi lesz. Ha mégis… Tovább »

Én ezt már nem bírom. Dühös vagyok, mérges vagyok. Mert nem ezt érdemlem, senki sem érdemli ezt. De valahogy mindig csak nekem jutott ki a “jóból” egész életemben. A gyerekkorom nem volt valami fényes. Anyámnak csak púp voltam a hátán, egy olyan házasság púpja, amiből nem tudott menekülni. El is fogadhatta volna a döntést, melyet… Tovább »

El vagyok keseredve. Ma már eleredt a könnyem is. Pedig depressziós már jó ideje nem vagyok. Érdekes, pedig ha volt időszak mikor okom lett volna a depresszióra, akkor ennél alkalmasabb időszak nem is lehetne, mint amiben most vagyok. Szóval azt hiszem, most jó okkal süllyedhetnék a mély önsajnálatba és vetemedhetnék öngyilkosságra is, mégse vagyok annyira… Tovább »

Laza négy hónap munkanélküliség után eljutottam arra a pontra, hogy elég. Elmegyek bolti eladónak, árufeltöltőnek, csomagolónak. A farkam ér rá várni és várni, hogy x hét, hónap után végre megkeressen valaki a 100-ból, ahova beadtam a jelentkezésem, és elhívjon egy állásinterjúra, majd újabb hetek múlva kiderüljön, nem engem választottak. De most komolyan, ennél idegölőbb nincs…. Tovább »

Ezt a blogot nem a legjobb időben indítottam, mert az utóbbi hónapokban egyre jobban vagyok. Fene se érti miért, némelykor előfordul az efféle “felszállóág”, aminek sok oka lehet. Mindenesetre a 12 éves korom óta tartó depresszióm leírására nem éppen alkalmas. Ilyenkor egyszerűen sokkal kevésbé jönnek a negatív gondolatok, és ha el is szomorkodom valamin –… Tovább »

És akkor mai nappal megírtam a százhuszadik motivációs levelemet is. Ezek valami gyönyörűek. Képzelem mennyit ér, hogy leírok valami sablonszöveget, arról, hogy milyen szorgalmas és motivált vagyok és mekkora vágyam az, hogy részese lehessek a Kutyagumi Összeszedő Bt. csapatának és mindennapjainak. De tényleg, hány ilyet írtam már, hányat szenvedtem össze, hogy a semmiről, a büdös… Tovább »

Munkanélkülinek lenni hosszútávon egy normális, egészséges, optimista ember számára is nehéz és lelkileg megterhelő. Nekem ez depressziósként azt hiszem még rosszabb. Az, aki alap esetben is mindig csak a rosszat látja az életben, és kőkemény küzdelem és önkontrollt igényel, hogy ne vesszen el a negatív gondolatokban és érzésekben, annak egy ilyen lesújtó állapot tényleg a… Tovább »